Karácsonyi feeling

Én sose voltam egy nagy karácsonyozós.

Felfogtam az életérzést, hogy év vége van, együtt a család, már ott ahol, kint esik a hó, fel van díszítve a fa, meleg van, finom ételek illata tölti meg a lakást/házat és mindenki csak úgy van. Nincs idegeskedés, rohanás és mindenki ünnepli, hogy eljutott idáig az évben, együtt, de engem sose járt át a karácsony szelleme.

Amit észrevettem, hogy egyre több helyen és most értsd ezt úgy, hogy emberben, családban, ez kezd eltűnni.
A rokon látogatás nyűg, az ajándékok sose jók, a kaja finom, de egyre több ember ül a halászlé és a töltöttkáposzta felett úgy, hogy hála és öröm helyett a „hogy a faszomba éltem túl ezt az évet?” gondolat van a fejében.

Majd megpróbálsz a következő évre gondolni, ami meg már kezd ilyen olcsó jumpscare lenni egy horror filmből. Tudod, hogy meg fogsz ijedni, ezért már görcs van a gyomrodban, mert azt hogy pontosan mitől és mikor, nem tudod.

Aztán, ha még annyi mázlid sincs, akkor pont olyan helyen laksz ahol gyerekkorodban láttál utoljára havat karácsonykor.

És ez az egész benne van a levegőben.

Mindenki mosolyog és veszi fel a csúnya karácsonyi pulcsit, de egyre kevesebben érezzük azt, amit kéne abban a pulcsiban.

Nem tudom, hogy ez attól van, hogy az, hogy a Jézuska díszíti a fát és hozza az ajándékot átváltott arra, hogy ezt mind te csinálod, mert közben felnőttél vagy azért, mert annyi mindenen van túl az emberiség csak az elmúlt 6 évben, hogy még akkor is nehéz lenne összeszedni magunkat, ha a következő 6 évben semmi nem történne.
Mindenesetre én sajnálom, mert mint az elején említettem, én soha nem voltam egy nagy karácsonyos, de látom magam körül a világot, hogy kezd nagyon eltűnni ez a meghitt érzés.

Régen, amikor jöttek a Coca Colás kamionok a tv-ben az azt jelentette, hogy most fog jönni az év legszebb része, ma azt, hogy túléltél egy újabb kört a gladiátor arénában.

És ez nem jó. Ezt vissza kell csinálni.